Hol keressük: A fekete sügér csak néhány állóvizünkben fordul elő hazánkban, telepített állományai vannak. A vizekben a tartózkodási helyét erősen meghatározza az apróhalrajok vonulása. Az egyik legszemfülesebb ragadozó hal. Főleg vízinövények és a nyílt víz határán tartózkodik, gyakran takarásból ront áldozatára, de előfordul, hogy balin módjára üldözi.
Halfajok horgászata
A küszt - vagy ahogy mi, horgászok szólítjuk: a snecit - mindenki ismeri. Legtöbbünknek első horgászélménye is vele kapcsolatos, hiszen kevesen vannak, kiknek nem ő akadt volna elsőként a horgára. Ha valaki gyerekfejjel kezdett horgászni, a fickándozó kis ezüstös valami egy életre szóló "fertőzést" okozhatott. Bevallom, én mind a mai napig a snecizést tartom a horgászat iskolájában az első osztálynak. Innen kiindulva lenne érdemes eljutni a felsőbb osztályokba.
Ez a csodálatos halacska, - halacskát írok, mert sajnos nem ér el nagy méreteket hazánk vizeiben - érthetetlen módon a magyar horgászok egyik bosszúsága, mert a süllőnek vagy csukának szánt - sokszor nem is annyira kis méretű - csalihalat vagy műcsalit ő viszi táncba. Nagyon kevesen vagyunk akik célzottan erre a halfajra horgászunk, pedig horgászata igen élvezetes és Európa más országaiban, különösen északon nagyrabecsült szórakozás.
Csalik: Mivel az amur növéyevő, növényi eredetű csalikkal horgásszunk rá. A kuorica különböző fajtái a legelterjedtebb csalik, a Ráckevei Dunán egy időben a száraz átfút kukoricát használták, mert ezt kevésbé tudja leverni a keszegnépség. eredményesek a küönbüző tésztagyurmák, amelyekbe növényi anyagokat is kevernek (lucernaliszt, pépesített zöldborsómassza). A bojlit is lehet alkalmazni, főleg tavasszal, amikor magas tápértékű élelemre van szüksége a halaknak. A főtt sárgarépától a dinnyeszeletig mindennel lehet próbálkozni ami csak felhíja az amur figyelmét. A legfontosabb táplálékát, a friss nádhajtásokat is felkínálhatjuk neki, nagyon sok fogás igazolja a csali eredményességét. 
Hol keressük: Az angolna hazánkba mivel telepítéssel került, ezért csak olyan vizekben fordul elő ahová betelepítették, illetve ahová vándorlása során eljut. Fenéklakó hal ezért a fenék közelében kell hogy keressük. Szívesen bújik az iszapba, ahová szinte teljesen be tudja ásni magá, úgy hogy csak a feje látszik. Szeret megbújni vízbedőlt fák, bokrok, elsüllyedt hajóroncsok mellett. Nagyobb tavakban mint például a Balatonon, a partbiztosító kövezések réseiben is előszerettel tanyázik. Nagyobb vizeinkben mint a Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó (rendkívül erős állomány él itt), megyénkben az Alcsiszigeti Holt-Tisza, Cibaki holtág, Szajoli Holtág kecsegtet jó angolnazsákmánnyal.
A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erőművek oxigéndús alvizén. Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik amint rabol, vagy csak egyszerű méltósággal a felszín közelében portyázik, ilyenkor lehet látni amint a hátúszó első kemény sugara egy V-alakú csíkot húz a vízfelszínen. Állóvizen is elsősorban a nyílt vizen tartózkodik, de a kishalakat követi egészen a nádas széléig, állóvizen sokkal óvatosabb ezért nehéz horogra csalni. Az évszakok is befolyásolják mozgásterét, míg nyáron a felszín közelében tartózkodik (gyakran hangos rablásaival adja a horgászok tudtára, hogy elérkezett az idő, hogy elővegyék a balinozó szereléket), ahogy hűl az idő a kishalak egyre mélyebb részekre vonulnak, a balin természetesen követi a halrajokat, télen egészen a fenék közelében tartózkodik.
A bodorka gyorsan csipkedő halfaj, amelynél nagyon nehéz észrevenni a kapást, ezért a fenekezés helyett az úszózást ajánljuk. A halat pálca, vagy fix úszóval is megközelíthetjük, de a spiccbot is kitűnő fegyver ellene. A folyami bodorkára való horgászatnál a csalit a direkt bottal (spicc, rakós) helyezhetjük a legjobban a bodorka elé, különösen, ha lassú folyóról van szó.
A bodorka elleni taktika nem csak az adott víztől, de a horgászat időpontjától is függ. A helyes módszer kiválasztása nem könnyű feladat. Szerencsére van néhány alapszabály, a melyek betartásával elkerülhetjük a kudarcot. Az első dolog, amit figyelembe kell vennünk, a víz - tó, folyó, vagy csatorna - színe, va gyis a felkavart iszap mennyisége. Ha a víz kristály tiszta, elég, ha szemessel (szemes takarmány = búza stb...) etetünk, nem kell labdákat gyúrnunk.
Ez a hal nálunk tájidegen halnak számít, származási helye az Amur és az attól délre eső folyók vízrendszere. Hazánkban 1963-ban telepítették be és mivel jól alkalmazkodik környezetéhez, ezért hamar elterjedt az összes jelentős folyó- és álló vizünkben, holtágainkban. Elsősorban fitoplanktonokat és zooplanktonokat eszik, tehát egyik kifejlet hazai halfajunknak sem táplálék konkurense, de mivel planktonokat eszik ezért a halfajok ivadékai elől fogyasztja el azokat.
Hol keressük: A compó lassú folyású folyó és állóvizeink lakója. Elsősorban iszapos, növénnyel sűrűn benőtt vízterületeken keressük. Oxigénigénye csekély, ezért vígan megél a gyorsan felmelegedő kisebb tavakban is. Néha teljesen beássa magát a vízinövényzet sűrűjébe, ott találja meg táplálékának nagy részét, vízirovarokat friss növényi hajtásokat, mégis legnagyobb kedvence a vörösszúnyoglárva, amit az iszapból csipeget. Mocsarakban, lápokban is megtalálható, régebben a magyar halászok kenyérhala volt. Színe rendkívül jól alkalmazkodik környezetéhez.
Hol keressük: A csuka valamennyi édesvízünkben megtalálható, kivételt képez talán a hegyvidéki patakok h?vös vize, itt ugyanis nem találja meg életfeltételeit. Élőhelyén mindig szüksége van valamilyen fedezékre, búvóhelyre, innen támad lesből egyetlen gyors ugrással áldozatára. Folyóvizeken kedveli a növénnyel sűrűn benőtt partmenti részeket, ahol nincs ott szívesen báll a meder egyenetlenségeibe, vagy a partbiztosító kőrézsű mellé. Állóvizeken a vizet övező nádfal illetve a hínáros részek nyújtanak megfelelő fedezéket a csukának, ahol a vízben él vízitök, vagy tündérrózsa, ammak a levelei alatt is szívesen tanyázik, továbbá, vízbe dőlt tartásokon is megtalálja a búvóhelyét. Mindig lesből támad, smindig beáll a rejtekhelyére, kivételt képez az mikor a víz hőmérséklete csökken és a táplálékállatok a mélyebb vizekre húzódnak, ilyenkor a csuka korgó gyomorral követi őket, ilyenkor nincs megszokott leshelye, vándorol. Télen is táplálkozik, így a lék alól is kitűnően horgászható.
Hol keressük: A harcsa nagyobb folyóink és tavaink ragadozóhala, nappal búvóhelyet keres magának, többnyire éjszaka aktív. Búvóhelyül előszeretettel választ nagyobb gödröket, mélyedéseket, amennyiben nincs ilyen gyakran beáll a medertörés vonalába is. Mindig a legmélyebb részeken kell hogy keressük egyaránt folyóvízen és tavon. Folyókon nappal többnyire alámosott partoldalak mély, örvénylő vizénél tartózkodik. Éjszakai órákban kihúzódik egészen a part széléig a bandázó kishalak után. Tavakon is a legmélyebb részeket kedveli, de érdekes tapasztalat, hogy főleg tavaszi hónapokban, amikor a napsütés felmelegíti a partszéli vizeket, a harcsa kimerészkedik partközelbe sütkérezni. Ívási időszakban nagyobb bedőlt fák mellett, gyökerekkel benőtt partoldalon tartózkodik, ikráit őrizve.
Hol keressük: A kecsege a tiszta, mély vízű folyóink lakója, kedveli az agyagos szakadó partoldalakat (kérészes part), ahol legfontosabb táplálékát is megtalálja. Homokos, lapos partoldalakon is előfordul, főleg alacsony vízállásnál, többnyire az esti és éjszakai órákban. Fenéklakó hal, ezért itt is keressük.
A menyhal az egyetlen édesvízi tőkehalféle. Kevesen ismerik és még kevesen horgásznak erre a haltípusra, ez főleg azért is lehet mert nyáron a meleg vizet nem kedveli és ezért télen lehet fogni, mikor már a víz 10 fok alá csökken.
Hol keressük: A ponty a lassú folyású folyó, illetve lassú áramlású állóvizeket kedveli. Mivel oxigénigénye csekély, és némely változata (bőrponty, tükörponyt) képesek a légköri levegőt felvenni a bőrön keresztül. Ezért ilyen helyeken kell keresnünk. Magyarországon szinte minden vízben előfordul, "nemzeti hal". A horgászzsákmány jelentős részét ez a hal teszi ki. A folyóvizekben a kőgátak mögötti langós részeken, kisebb öblökben, partbiztosító kőrézsűk mentén, torkolatoknál találjuk meg. Az állóvizeken vándorol, ősszel a lehűlő vízben a mélyebb részeket keresi fel a téli nyugalmi időszak eltöltésére, ilyenkor is táplálkozik. Amint melegszik a víz elkezd mozogni, mivel élelem után kell néznie, gyakran előfordul, hogy tavasszal a part menti zónában csipegeti az apró állati és növényi szervezeteket. Amint egyre melegszik a víz, a ponty elkezd keresni valamilyen fedzéket, ahol élelmet is talál és el is rejtőzhet. Kitűnő erre a part menti nádas, illetve a hínarasok.
A sügér horgászata I.
Felszerelés
Horgászfelszerelésünk kiválasztásánál mindenképpen figyelembe kell vennünk sze-rény testméreteit. Kis mérete ellenére a horgon szívósan küzd, tartósan és elszántan kirohanva védekezik, többször a vízinövényzet vagy a fenék felé tör miközben a part felé kormányozzuk horgászbotunkkal. Rendkívül élvezetes dolog egy-egy szebb pél-dányt kifogni.
Szerelékünket ne méretezzük túl, ne haladjunk a durvítás irányába, mondván, hogy a biztonságra törekszünk, mert egy-egy kacsacsőrű csuka is felveheti a sügérnek szánt csalit és a könnyű felszereléssel garantáltan nem tudjuk felvenni a versenyt a csuka erejével és vesztesen kell búcsút intenünk a halnak.
A sügér horgászata II.
CSALIK 1.
Ha ragadozó halak horgászata kerül szóba, akkor szinte mindenki akaratlanul is a műcsalis horgászatra gondol, pedig élő csalikkal is eredményesek lehetünk. Valószí-nűleg ez nem véletlen, mert egy horgászboltba lépve nem az élő csalik kerülnek azonnal a látóterünkbe, hanem a tengernyi fajta, alakú, színkombinációjú műcsali, melyek az üveges pultban lapulnak vagy a falon díszelegnek.
A műcsali „nem kér enni”, ha egyszer megvettük és nem szabadított meg tőle egy hal s lett egy ragadozó testékszere vagy esetleg a mederfenék akadóinak dísze, akkor akár évtizedekig bizonyíthat, mennyire fogós.
A sügér horgászata III.
Az előző részben két műcsalival ismerkedtünk meg, most ismét a műcsalis dobozban kutatunk egy kicsit, eredményes sügér csalik után. A mai választás a plasztik csalikra és a tandem csalira esett. Nem véletlenül, ezek a csábítók már bizonyítottak, leg-alábbis az én horgászataim során. A cikk elolvasása után remélem Önök is kedvet kapnak, hogy kipróbálják.
A sügér horgászata IV.
Csalik 3.
A műcsalik áttekintése után, tegyünk egy rövid kirándulást a természetes csalik között is. Nem csak az élő csalikat szeretném nagyító alá venni, hanem foglal-koznék a beszerzési illetve tenyésztési módjaikkal is.
A sügér horgászata V.
Elérkeztünk a számunkra legfontosabb részhez, a nem kevésbé fontos apró részletek (megfelelő hely, felszerelés) áttekintése után, ez pedig a sügér horgá-szatának módszerei. Ezen a témakörön belül négy módszert tárgyalunk részle-tesen. Ezek az alábbiak. Úszós horgászat, fenekezés és mormiskázás, és a pergető horgászat. A pergetés részben más, már eddig tárgyalt műcsalis mód-szerekkel is megismerkedhetünk. Először vágjunk bele egy kis úszós sügére-zésbe!
A sügér horgászata VI.
Az úszós sügérezés után, olyan módszereket szeretnék bemutatni, amelyeket ritkábban alkalmazzuk mint az úszózást. Ebben a részben a fenekező és a mormiskázó módszerrel ismerkedünk meg.
Rablóhal horgászat
A sügér és horgászata 7. – Pergetés és twiszterezés
Kétséget kizáróan a legsportosabb sügérező módszerek a pergetés és a twiszterrel történő horgászat. Ha olyan vízterületre lelünk, ahol nagy egyed-számú sügérpopuláció él, akkor mindkét módszerrel felejthetetlen élményt ga-rantáló horgászatnak nézhetünk elébe.
Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható. Csaliként elsősorban a giliszta jöhet számításba, de az apró élő halcsali, a halszelet is jól megteszi: a halcsalikra általában a nagyobbja jön. Horgászata fenekező módszerrel a legelterjedtebb.
